A kisfiam élelmiszer fetisiszta. Már kiskorától fogva nem igazán értettük miért nem szereti a plüssállatokat, és miért szorongat a kezében olvadáspontig túrórudikat, pez cukorkákat, gumimacikat. Aztán amikor vonzódni kezdett élete első kempingsajtjához, baljós sejtelmem beigazolódott. Egész délután a kezében szorongatta, elvitte fürödni, fogat mosni, és napokig azzal aludt. 3 nap elteltével tudtam kilopni az ágyából, mikor elfelejtette magával vinni a bölcsibe. 
Aztán az ámokfutás folytatódott egy macis mézzel, egy citrommal, egy virslivel, most pedig ragaszkodása tárgya éppen 1l csokis szójatej. Délután kaparintotta meg, mikor a cipős szekrényre tettem hazaérkezéskor. Azóta nem engedte el. Álmában felsirt, valamit keresett a kezével, és először nem értettem mit mond, de addig ismételgette, mig meg nem értettem: "Hol van a tejem?". 
Kár, hogy rossz a fényképezőm. Senki nem hinné el, ahogy alszik a mikiegeres takarója alatt és a hóna alól kikandikál egy alpro feliratú tetrapack doboz.
Vannak dolgok a gyereknevelésben, amikről anyáink nem meséltek...