Feleség easylife felszereltséggel

Egy végtelen nap

Hát ez egy olyan nap volt, ami soha, de soha nem akart véget érni. Mikor azt gondoltam, hogy most már talán nyugisba mennek át az események, akkor hirtelen jött még egy hullám amit meg kellett lovagolni. 

Reggel úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy kis bűnözést és 5.45-kor engedélyeztem magamnak még 15 perc alvást. Nem tudom, hogy a szem körüli ráncok eltüntetésére használt shea vaj ment a szemembe, vagy a tudatalattim műve volt, de sikerült a telefont 5.59 helyett 6.59-re állítani.
A szervezetemnek szerencsére 6.02-kor gyanús lett a szokatlan kényeztetés, ezért megkíméltem magam egy 1,5 perc alatt végrehajtott gyerekébresztés-öltözés-reggeli-fogmosás-uzsi-kombináció nyilvánvalóan stresszes kivitelezésétől. 

A szokásos reggeli program light verzióját (kettővel kevesebb szereplős változat) a Kispál és a Borz Föld Kaland Ilyesmi című albumának kétszeri meghallgatására folytattuk le. A dalokhoz illő mélabús-kiábrándult öngyilkos jelölt hangulatban. 

A napot bemelegítésként egy 1,5 órás dinamikus jógaórával kezdtem, majd előételnek szintén 1,5 órát töltöttem az Apeh kihallgatóbizottsága előtt, akik köztörvényes bűnözőként kezelve szegezték nekem a furcsábbnál furcsább kérdéseket, hogy felgöngyölítsenek egy tőlünk független ügyet. A végére már úgy ültünk ott a könyvelővel vállunk közé húzott nyakkal, mint a rossz gyerek a szülei előtt. El sem követtünk semmit, mégis izgultunk, hogy biztos kitalálnak valamit amit mégis elkövettünk. 

Aztán onnan a szokásos "vezetői meetingre" rohantam a Merengőbe. Most az a magánirodánk. Zavaró körülményektől mentes meleg hely, ahol van szék, meg asztal, meg kaja, meg wc. Mondjuk közben körülöttünk megebédel 6 turnus menüző, de minket ez nem nagyon izgat. Eszünk valamit és közben tervezünk, döntünk, ötletelünk. 

Innen az iparkamarához mentem Széchenyi kártyát igényelni, ahol meghallgattam 3 pénzügyi termék ismertetőjét, majd sietve az iskola felé vettem az irányt. Út közben már éreztem, hogy ki kell töltenem az űrt, amit a 17 perc alvástöbblettel és a -1 gyerek reggeli felkészítésével nyertem, ezért gyorsan felhívtam Évát, hogy kikölcsönözhetem e a gyerekét az iskolából anyai ösztönöm kiélése céljából. Azt mondta, hogy ha ennyire nem bírok magammal, vigyem nyugodtan, ne is nézzek vissza.

A gyermek megszerzése némi akadályba ütközött, mert Bence napközistanárnénijét nem vette le a lábáról sem a kedves mosolyom, sem a Tamaris csizmám, de még a fekete BMW-m sem. Üzenőbe beírás hiányában anyuka felhívását, és részletes önéletrajzot követelt tőlem. Mire egyáltalán elkezdett az arcáról olvadozni a fagyos tekintet, már a falat kapartam tehetetlenségemben. Mert ugye sietni kellett volna a koripályára. Ott ugyanis 16.45-kor jéghokiedzés kezdődik és egy zöld traktorral letúrnak a pályáról mindenkit aki még akkor is ottfelejti magát. Az idő meg csak rohant.
Végül a nő lejegyzetelte az adataimat, a telefonszámot amin a szóban forgó gyermek állítólagos anyját felhívtam, még egyszer utoljára végigmért tetőtől talpig (gondolom, hogy majd később a rendőrségi fantomkép készítőnek kellő információt tudjon szolgáltatni), aztán áldását adta a távozásunkra. Nem tudom egyébként mire gondolt, minek akarnék magamnak lopni egy 11 éves gyereket, aki ráadásul magasabb nálam. Azt sem tudom miért veszik ezt ennyire szigorúan. Kíváncsi lennék a statisztikákra, hogy vajon Magyarországon egy év alatt hányszor lopnak el a napköziből rossz arcú idegenek negyedikes gyereket.

Na mindegy, végre együtt volt a kocsimban a kellő mennyiségű és minőségű gyerek: Csenge, Anna, Bence. És döngettünk a koripályára. Azaz még egy kitérőt kellett tenni, mert kérdésemre, hogy kinél van kp, nem a felnőttkörben megszokott választ kaptam, hanem ilyeneket: "Nálam nincs! nálam 20 Ft! Nekem nem is adsz zsebpénzt, honnan lenne?". Automatát kellett keresni, de a lehető leggyorsabban lezavarható helyen, mert már közel 4 óra volt ekkorra. A plázás automata nem mondható a legegyszerűbb megoldásnak, főleg ha rosszul méred fel a parkolóban, hogy a fejed fölött pontosan hol helyezkedik el az otp bank és ezért oda-vissza majd 300 métert kell rohannod a placcon keresztül.

Végül odaértünk és mind a négyen a koripályán voltunk még negyed 5 előtt. Korizás közben telefonos lelkisegélyt nyújtottam az állami bölcsőde rendszer újabb áldozatának, aztán élő lelkisegélyt a lánynak, akinek azt mondták, hogy "Ne száguldozz így a korcsolyapályán, mert elesek mint a múltkor". Aztán vártuk Senkibácsit a traktorján. Azért lett Senkibácsi, mert első alkalommal megkért, hogy ne hívják a gyerekek bácsinak. Én meg megkérdeztem, hogy akkor hogy szólíthatjuk. Azt mondta Senkinek. A gyerekek szemében mindenki aki 20 év fölött van és férfi az bácsi, ezért lett Senkibácsi. Egyébként ez egy gyűjtőfogalom, mert mindenkit takar aki a koripályán dolgozott, dolgozik vagy dolgozni fog bármilyen minőségben. Szóval Senkibácsi nem akart megérkezni, de a végtelen napom következő időpontja már nagyon kezdett szorongatni, ezért a gyerekeket lecsalogattam a pályáról egy sültkrumplival meg egy forró csokival. Tudok én a gyerekek nyelvén, ha kell. 

A kölcsöngyerekek kézbesítése után a sajátomat is lekézbesítettem a Szakali-Námor család rezidenciájába. A rezidencia megközelítése mellé már csak néhány baljós zongoraakkord kellene, kész lenne a horrorfilm. Vak sötét, sehol egy udvari lámpa. Megállsz az út szélén, kinyitod az autóbejáró kaput, jobbra sorakozik 5-6 megtömött fekete zsák, ellopakodsz a sötétben a teraszig, megzizzen a szélben a takarófólia ami az egész teraszt átláthatatlanul takarja, és óvatosan tapogatva keresed rajta a rést, amin be tudsz jutni. Hát, nem csoda, hogy Anna riadt szemekkel csak annyit kért: "Siess vissza". 

A nap zárásaként, mintegy keretbe foglalva az egészet, tartottam egy 1,5 órás dinamikus helyettesítő jógaórát, amin egyszerűen nem akartak elfáradni az emberek. Nekem már a 15. csaturangánál erősen remegett a hangom meg a kezem, és kétséges volt, vissza tudom e nyomni felfelé néző kutyába a pozíciót vagy szégyen szemre orczára terülve szétkenődök a linóleumon. Őket meg hiába kérdeztem a pihenésről, egyik sem szólt egy szót sem. 
Természetesen becsületesen helyt álltam, és hárman is megkérdezték a csoportból, hogy tartok e én is délutáni jógákat, mert erősen érdeklődnének. 

És ez kárpótolt mindenért. És ezzel jól ért véget ez e végtelen nap.