Feleség easylife felszereltséggel

Gyermekeim ma különösen be voltak sózva, hálisten én meg különösen aktív voltam. Ez a szerencsés párosítás mostanában viszonylag ritkán jön össze. És nem a gyerekek miatt. Ők minden nap megtesznek mindent annak érdekében, hogy ne legyen lehetőségem unatkozni. 

Szóval a délután 16.00 kor szokott felpörögni, amikor elindulok Fütikéért az oviba. Ezt próbálom halogatni, például véletlenül még 15.45-kor belekezdek otthon egy született feleségek részbe, vagy odateszem a rizottót, vagy bármi olyat, ami minimum fél óráig tart. 16.00-kor már nem kezdek bele semmibe, mert az illegális. 

Tehát a mai napon is 16.30-kor értem az oviba, mert legálisan ki kellett pakolnom a fagyasztott és hűtős cuccokat az egy tonnányi bevásárlásból, és legálisan nem fértek be a hűtőbe, amit ki kellett szelektálnom, kitörölgetnem, bepakolnom a mosogatógépet, ilyenek. Amúgy a srácot a legkevésbé sem izgatja, hogy hánykor megyek érte. Ha kések, legfeljebb annyiból lehet észrevenni, hogy nem 23db rajz dől ki az öltözőszekrényéből, hanem 43. Egyébként ezeket a rajzokat nem csak hogy haza kell vinni, és meg kell tartani évekre, mert hónapokra visszamenőleg belekérdez, de ott nyomban a kisszekrény előtt a kispadon ülve meg is kell nézni mindent. És mindet okosan kommentálni. Most már kicsit jobb a helyzet, mert két féle dolgot rajzol. Autót, meg még valamit ami mindig ugyanúgy néz ki csak más szinekkel, de mindig másként hívják, A gond akkor volt, mikor 43 teljesen egyforma rajzot készített. A lap 4 felé osztva 3 vonallal, és mind a 4 rész precízen különféle színekre szinezve. Na azt kommentáld okosan...

Érte mentem hát 16.30-ra, megnéztem a 43 rajzot, majd hazafelé indultunk, otthon már várt Anna a szomszéd lépcsőjén ülve, láttam a szemén, hogy baj van. Kiderült, hogy megint elküldte a sunyiba a szomszéd kislányt, ami minden héten 3x megtörténik. Tehát a következő 10 percet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam neki elmagyarázni a türelem és tisztelet csodás kettősét, mellyel megkönnyíti saját és környezetében élő társai életét úgy, hogy közben nem tehettem utalást arra, hogy hibát követett el a szomszéd kislánnyal való bánásmódját illetően. Ugyanis ha erre csak egy szájrándulással utalni engedek, vagy úgy véli, hogy utalni fogok, ég felé nyújtott karokkal, válogatott ordenáré szidalmakat szórva rám rohan a szobájába és úgy vágja be az ajtót, hogy amikor egyszer véletlenül ott maradt a kisujja, napokig nem tudta mozgatni. Kicsit érzékeny az egójára a lelkem... Így ha nevelni akarok, azért meg kell dolgoznom.
Amíg mi így csevegtünk, Fütike úgy döntött, hogy nem vagyok eléggé leterhelve, hiszen csak a szellem dolgozik, a test henyél, ezért nyomatékosan megkért a 3 darabból álló, 3 különböző, általam nem ismert helyen található pókember jelmezének felkutatására.
Közben mindkét gyerek megéhezett, a férjem pedig telefonon finoman utalt az autója belső takarítására. Így hát fogtam egy tupper doboznyi szőlőt, egy porszívót, egy popsitörlőt, a két gyereket, és kimentem az udvarra a kocsihoz.
Itt Fütike le is pattant a haverokhoz valami újabb előre megfontolt szándékot meghányni-vetni, amivel majd alkalomadtán közveszélyt okozhatnak. Anna pedig -beígért jutalomért természetesen- segített kocsit takarítani. A szőlő a banda gyomrában landolt, a tupper edény pedig a homokozóban maltert készíteni. A kocsit végülis fél óra alatt annak ellenére sikerült befejezni, hogy a két gyerek felváltva jött oda a malter-homok készítésből segíteni nekem, de legalább tudtak mit csinálni, mert a másik által kezén-lábán behordott fél kiló homokot ki tudták porszívózni. Meg én is legalább tudtam mit csinálni, nem unatkoztam annyira, mint máskor...8éve...mikor még nem voltak gyerekeim.

A kocsitakarítást még egy hirtelen ötlettől vezérelt napernyőtartó lábazat lemosás és a homokozóból jogos tulajdonosához visszajuttatás, egy nadrágcsere, 3 orrfújás, egy szomszédkisgyerek megölelgetés, mert pofára esett a napernyőtartó lábazatról (ja, innen volt az ötlet), 4 gyereanyanézdmegmilyenkeménymaltertcsináltunk, és 4 maltermegnézés-méltatás követte néhány percben összesürítve. Végszóra megérkezett apjuk, aki egy újabb gyereapanézdmedmilyenkeménymaltertcsináltunk-ot követő maltermegnézés-méltatás után be is jöhetett a házba. Ha már ő ment, ment utána a szutykos társaság is maltert, haverokat, tuppertálat otthagyva. Ez utóbbi nem is baj, mert az alját kilyukasztották egy fegyvernek látszó tárggyal annak a 4 db 3 másodperces időintervallumnak egyikében, amikor nem tudtam a szememet félig rajtuk tartani. 

Na odabent aztán kezdődött a szokásos, easylife anyuka vacsorakészítés. Valamiért akármilyen szar nekem, hogy számos és kreatívan összetákolt okra hivatkozva nem főzöm meg a vacsorát előre, mielőtt a krach beüt, mégsem teszem meg újra meg újra. Viszont előrelátásom hiányát hihetetlen fürgeséggel pótolta a teremtő, így amelyik mozdulattal becsuktam magam mögött az ajtót, ugyanazzal már vettem is ki a hűtőből a szalonnát, sütni Anna tejfölös tésztájára. De Fütike a tegnapi betonkemény tejbegrízt kívánta, amit víz, mikró és némi kézimunka segítségével meglágyítottam, majd felszolgáltam. Addigra a szalonna megsült, már főztem is a tésztát, közben pucoltam a krumplit Norbi sültkrumplijához. Odatettem az olajat melegedni, de észrevettem, hogy el van használódva, villámgyorsan leszűrtem hát és tovább melegítettem, miközben elővettem a levesem, amiről kiderült, hogy romlott, kiöntöttem a wc-be, és elővettem, mikróba tettem a másik levesem. Közben Fütike megette a tejbegrízt és az 5m hosszú horgászbotjával kezdett játszani a szobában, de ezt csak fél szemmel tudtam figyelni, mert közben Anna mesélte az iskolai élményeit, a verset, amit megtanult és panaszkodott milyen éhes már, mikor lesz kész a kaja.
Ekkor megjelent Norbi egy fotellal, mert előjött belőle a lakberendező. Norbiról tudni kell, hogy ha feszült, ha túlpörög, vagy ha ihlete van, akkor lakberendez. Teljesen függetlenül a pillanatnyi történésektől, teendőktől, napszaktól, vagy a lakásban tartózkodók számától és érkezési céljától. Tehát megjelent a fotellel, aminek helyet lakberendezett a nappaliban, majd az apróbb kiegészítőket próbálta elrendezni a környezetében, mikor úgy éreztem véget kell vetni ennek. Megkértem hát, hogy tegye magát hasznossá, majd inkább egy alkalmasabb pillanatban találunk helyet a fényképtartó doboznak.
Az eltelt 5 percben Anna megvacsizott, megfürdött, fogat mosott, bepakolt, megfaragta a ceruzáit, mert nem szereti unalmas dolgokkal tölteni az idejét, és már vissza is ért, hogy tovább mesélje a sztorikat a beteg Jutka nénit helyettesítő Dórinéniről és az új aerobic lépésről, amit tanultak és amit be is kellett nekem mutatni. Olyannyira figyeltem Annára, a levesemre, a Fürdésből visszatérő, kampós kalózkarral félmeztelenül rohangáló Fütikére és a legújabb Samsung klíma pollenszűrőjének a lakás levegőjére kifejtett pozitív hatásait ecsetelő Norbira, hogy közben a 200 fokos olajba helyezendő burgonyaszeletek kissé háttérbe szorultak, így a behelyezés közben a fél tenyeremről leégettem a bőrt. Na ilyenkor derül fény arra a megmagyarázhatatlan és Norbival gyakran értetlenül tárgyalt jelenségre, hogy honnan tanulja Anna az ordenáré kifejezéseket, melyeket a megsértődés és szobaajtajának becsapása között szokott reánk szórni. 

Az este további része említésre sem érdemes unalmas napi rutinok sorozatával telt el, úgy mint Fütike 2. vacsoráztatása az apja kajájából, szakadó esőben kirohanás az autómhoz felhúzni az ablakot, Fütike fogának megmosása, miközben énekel, táncol és nézegeti magát a tükörben ami a háta mögött van, ma esti kreatív zsarolási módszer kitalálása és kivitelezése annak érdekében, hogy a gyerekek rendet csináljanak a szobájukban, és be lehessen jutni alvási céllal, Fütike ágyának megvetéséhez, és pizsamájához tartozó hiányzó darabok felkutatása a lakásban, mese, és végül altatás, mely mindenképpen a sehall selát dömötör és/vagy smooth criminal zenék kétszeri meghallgatásával, valamint minimum félálomig személyes jelenléttel jár.

No hát ilyen volt ez a mai nap 16.30-20.00-ig. Így levonva a tanulságokat, sok hasznos dolgot megtanul...hattam volna, ha én nem lennék egy easylife anyuka. :) De mivel az vagyok, reggelre elfelejtem és kezdem előről az egészet.