Feleség easylife felszereltséggel

Nem most volt, még március elején tartottuk Fütike harmadik szülinapját, de mindenképpen megemlékeznék néhány szóban erről az emlékezetes eseményről.
A családunk finoman szólva nem az a hónapokkal előtte szervezős, karácsonyi ajándékokat októberben megvásárlós, váratlan helyzetekre ropit, csipszet, apró ajándékokat vitrinben tartós tipus.  Hanem, mint már többször emlitettem, az utolsó pillanatos kategóriába tartozik. 
Nem volt ez másképp az egyetlen kisfiunk szülinapjával sem. Azt hiszem a szülinap előtt 1 héttel döntöttem el, hogy Fütike újrahasznositott ajándékot fog kapni. Már egyszer megkapta Anna ezt az akummulátoros kisautót, de azóta kiszivta a nap, elromlott az aksi, letört róla ez-az. Nem tett neki jót az sem, hogy a telet az udvar közepén töltötte, néha, mikor leolvadt róla a hó, elkapott egy futó gondolat erejéig, hogy legalább be kéne tenni a teraszra, ami legalább 35 másodpercet vett volna igénybe, de 35 másodpercre sem szeretem a hideget. Főleg, ha melegben vagyok és van összehasonlitási alapom. Tehát a járgány maradt, a hó meg újra belepte, és megnyugodott a lelkiismeretem, hogy most már úgyis mindegy.

Szóval a nagy Esemény előtt 1 héttel kaptam a fejemhez, hogy akkor el kéne kezdeni az ajándék létrehozását, mert nem egy egyszerű bakugánt fogok venni a plázában, hanem külsőleg-belsőleg felújitok egy elektromos autót. Fel is kerestem Mókust, az autóvillamossági szerelőnket, akit nagyon birok, de nem a gyorsasága miatt... Hosszas telefonos egyeztetések után, az Esemény előtt asszem 2 nappal lett kész az új aksi és az új váltó. És már csak a teljes külső festés volt hátra. Norbi többször is nyomatékosan megkért, hogy az autófényezővel csináltassam, mert NEM értek hozzá. Nem elég, hogy a gyerekünk harmadik szülinapjára egy újrafestett régi ajándékot kap, de még el is cseszem, akkor finoman szólva nem lesz büszke rám. 
Naná, hogy én csináltam. :) Éjszaka, mikor a gyerekek elaludtak, ki az udvarra, piros festékfújó, első réteg, gyorsan becipelni a fürdőszobába, mielőtt ráfagy. fél óra múlva ismétlés, a festék elfogyott, az egész lakásban festékszag, az autó még nem elég piros. Másnap megint csak este lehet előszedni, a gyerekek miatt, újra a fagyásos hurcolászós játék, majd száradás. A bulit másnap délben tartottuk, és akkor még csak a piros réteg volt fent. Hát, jól jön ilyenkor a magabiztosság. Norbi elment valahová, és csak délben jött haza Fütikével, úgyhogy végülis volt 4 órám megfőzni az ebédet 10 főre, megteriteni, szemeket, szájat, villámot festeni McQueennek, elmenni a tortáért és rendbe szedni magam. Ki is számoltam mire mennyi idő jut. Először akkor rángott meg az arcom, mikor leszedtem Villámról a sablont, amivel a szemét fújtam. Ha többet értenék a festékfújáshoz, mint egy marék éticsiga, akkor a sablont ráragasztom a festendő tárgyra, sőt egyenesen öntapadósból vágom ki, hogy semmiképp ne fújhassam a sablon alá a fehér festéket. 
Az arcom többször rángott még a délelőtt folyamán, sőt a tortáért már sofőrrel kellett elmennem, mert a feszültségek tompitása végett gyakorta régi jó barátomhoz fordultam, és Mr Alkohol egyszer sem utasitotta vissza a közeledésemet. 
De mint mindig, ha szivből és teljes elszántsággal akarok valamit, ez is összejött. Mire a vendégek megérkeztek, minden egyben volt, a meglepetés bekészitve. 

És, hogy mit tanultam az esetből? Semmit. Ilyen vagyok, és kész.