A modern gondolkodás jegyében tegnap, azaz hétfőn (minden szokásváltoztatás hétfőn kezdődik) elhatároztam, hogy leszoktatom csemetéimet a mértéktelen tv nézésről. Had fejlődjön a szociális érzékük. Én nagyon modern vagyok, és tele vagyok energiával, erős az idegrendszerem is, de azért erre nem voltam felkészülve. 

Tegnap még csak gyakoroltak, de mára annyi levezetnivaló energiát gyűjtöttek a gyerekeim, és annyira esős idő volt kint, hogy mindent a lakás és az idegrendszerem rommá döntésében éltek ki. Már hazafelé a bölcsiből, a kocsiban elkezdődött a móka. Fütike a még reggel pohártartóba öntött kakaójába mártogatta az ujját, majd békésen leszopogatta. Ezt megunván a reggel megkezdett minipogácsát tördelte apró darabokra, áztatta bele és osztotta szét: "Ez Pampié, ez anyáé, ez apáé. Anya, ez a tiéd, anya, vedd már el!". "Nem tudom kicsim, most vezetek"...vészjósló csend..."Anya, majd ott lesz a földön, ha kéred." 
Nem is mondtam soha, hogy csodálkozom miért koszos állandóan a kocsim. 

Délelőtt vettem Annának egy tengerimalackát a másik mellé. Már nyáron megigértem, mikor megtanult biciklizni, hogy kap. Minden egyes tanulási fázisért megkapta egy-egy testrészét. Mikor először ment 1m-t eesés nélkül, megvolt az egyik lába, mikor először kanyarodott, a másik lába, és igy tovább. Tudni kell a lányomról, hogy elég nehezen viseli a tanulással járó nehézségeket. Ez nem is csoda, hiszen születésétől kezdve azt hitetjük el vele, hogy tökéletes és mindenben a legjobb és mindent a legszuperebbül csinál. Ezek után minden alkalommal döbbenten veszi tudomásul, hogy mégse. Tehát rá kellett jönnöm, hogy ilyen esetekben nem segit a könyörgés, nem segit a veszekedés, se a biztatás, se a jó példa, se semmi, ami a koránserdülő hatévesek nagykönyvében meg van irva. Egy dolog segit, a zsarolás. Érzelmekkel, élelmiszerrel, játékkal, kisállattal, a helyzettől és a reagálási sebességtől függően. Szóval igy szerzett Rózsaszirmocska magának a nyáron lábakat, fejeket, szemeket magának. Kicsit morbid lett a végeredmény 6 lábbal és 2 fejjel, ilyet nem találtam semelyik állatkereskedésben sem, hiába kerestem novemberig, tehát maradt a hagyományos. 
A kereskedésben viccből, csak a társalgás kedvéért megkérdeztem kell e valamire figyelnem mikor összeeresztem őket. Én ezt a viccelődő társalgást még csak tanulom, és nem igazán megy jól, úgyhogy az eladóházaspár komor arccal összenézett, és némi hatásszünet után csak ennyit mondtak: "Azért figyeljen."
Mivel van egy hörcsögös, családi gruppenes, családi durvulásos múltam, komolyan kellett vennem a fenyegetést. Tehát az állatot hazahozván 25 percet ültem lélegzetvisszafojtva a ketrec előtt, majd mikor láttam, hogy elég békés a helyzet, visszamentem dolgozni. De mire a gyerekekkel hazaértem inába szállt a bátorságom, úgyhogy megkértem őket, várjanak az ajtó előtt még előkészitem a meglepetést. A fejemben brutálisan véres állathorror jelenetek jártak, amitől meg akartam kimélni őket, de ezzel a marketinggel nem lettem volna nyerő náluk. Szerencsére a jószágok békésen legelészték a lóherét, úgyhogy megkönnyebbülve engedtem be a 12 éven aluliakat a lakásba. 

A gyerekek rekordközeli, kb 23 perc alatt vágták rommá a lakást. Mivel tévén szocializálódtak, no meg rajtam, nem erősségük sem a rendrakás, sem a hosszabb ténykedés ugyanazon dologgal. SZóval a 23 perc alatt játszottak a két malackával és 3l forgáccsal, a felfujhatós krokodillal zokniteniszt, kukásautóval és jengával valami téglahordófélét, más autókkal karambolozósat, segitettek nekem a főzésben, ceruzát faragtak, rajzoltak, majd megpihenvén Anna leült az ebédlőasztalhoz olvasni. Eközben Fütike csendben volt, ami minden anyuka tudja, 3 éves korban nem jelent jót. 
Néhány perc múlva boldogan szalad hozzánk. "Anya, megszáradt!" "Mi?" -kérdezem hasonló örömmel, gondoltam, ha megszáradt, akkor már túlvagyunk rajta, bármi is történt a vészjósló csend idején. "Gyere, megmutatom." És ragyogó arccal megmutatta az alkoholos filccel készitett rajzát az ajtófélfán...

Ide tartozik, hogy a fiam két legkedveltebb szórakozása a rajzolás és az elbújás. Tehát ésszerűnek mondható, hogy a lakás összes potenciális búvóhelyén kezdetleges, a legkülönbözőbb eszközökkel készitett rajzok vannak. Szerencsére a fiam a rajztanárokat megszégyenitő kreativitással váltogatja az eszközeit, hogy fejlődjön az esztétikai érzéke, ezért találhatóegy krétával készitett 8-as a WC alatt, zsirkrétaszivárvány a villanykapcsoló alatt a falon, ketchup lenyomat a radiátor felett, filctoll figurák saját combon, arcon, kézen, fülön hetekig. Van egy csodaszivacs nevezetű vileda termék. Hasznos...

Utána már csak a fürdőszobát úsztatták el, de szeretem azt a 30 percet. Bármi is történjen odabent. Ajtó résnyire nyitva, hogy a durva testi sértés hangja és a 10 centi feletti vizszint kijöjjön, a többi nem érdekel. Leülök és élvezem a nyugalmat. Most jó fejek voltak, mert nem játszották sem a vizes mosdókesztyű plafonra feldobálós játékot, sem a kád szélén körbemenős, beugrós, hullámzós vergődő hajótörötteset. Békésen mosták cipőtisztitő szivaccsal a kád oldalát és a csempét, aztán beletettek néhány elemes játékot a vizbe, főztek egy-két whisky-kólát meg vadast, és már vehettem is ki őket. Fütike pedig csak 1x szaladt be a szobába valami játékért és vágódott hanyatt a vizes parkettán. Végülis veszteségmentesnek mondható az este. 

Na de most már alszanak, Fütike kedvenc helyén az ágyneműtartóban, Anna félig ülve, hajában maradt a 2cm vastag gumi most látom...kettőjük között a szoba közepén, mert persze összevesztek rajta, a disznócskák a ketrecben. Jóéjszakát nekem is.