Ezen a héten voltak/vannak a mikulásünnepségek az iskolában/bölcsiben. Ezekre az eseményekre az anyukák kitesznek magukért és felvonultatják nagymama receptjeit. Egymást túllicitálva sütik a jobbnál jobb házi csodákat.
Nem, én eleve nem is akartam labdába rúgni a sütéstudományos mutogatóversenyen, de azért szerettem volna Annának valami olyat adni, amihez több közöm van annál, hogy saját kezűleg vettem le a boltban a polcról. El is határoztam, hogy majd gyorsfagyasztott levelestésztába teszek egy kis lekvárt, mint a múltkor, aztán megsütöm. A múltkor ugyan kifolyt a lekvár 80%-a a tepsibe, de majd most hátha ügyesebb leszek. (BruHaHa). Este 8-kor, lefekvésre készülve dög fáradtan el is újságoltam Annának, mire fintorogva csak ennyit mondott: "Jó, csak most kevesebb tésztából csináld, mint a múltkor". Kérdezem: "Nem volt finom?". "Egyáltalán nem". Erről ennyit, gondoltam, úgysem volt kedvem 11-ig sütögetni. Igy hát reggel feltettem Annát az iskolabuszra, majd kövér gázzal a boltba, két kuki, egy zacskó mandula nejlonzacsi, kövér gáz a busz után. Éppen odaértem mire sétáltak be a aulába a gyerekek, és a kezébe nyomtam. Este ugyan pironkodva hallgattam a beszámolókat tortákról, rétesekről, pogácsákról, krémesekről, de hála istennek nem a sajátjukat kellett megenni, hanem mindent megosztottak. :)
Holnap lesz a bölcsis rendezvény, ahová külön megkért a bölcsisnéni, hogy mindenképpen házi sütésű sütit vigyünk, mert a mikulással együtt látogatást tesz a polgármester és a fél egri képviselőtestület, akiknek "meg kell mutatni milyen családias itt a bölcsiben a légkör". Most éppen este fél 10 van, este 6-kor még megvolt a lendület és a tegnap esti kiolvasztott levelestészta a hűtőben, de annyi minden történt azóta, ami sokkal izgalmasabb és felemelőbb volt, mint amivel a teljes konyhai eszköztáram és a konyhai terület 80%-ának összekoszolásával kezdődő, földön sirással végződő sütési próbálkozásom kecsegtetett.
Igy hát már látom a Született Feleségek-be illő holnap reggeli jelenetet, ahogy villámgyors és értő szemmel mérem fel a bolti kinálatot és zsákmányolom le a lehető legjobban házi sütire hasonlitó objektumot, majd a parkoló egy sötét, kihalt zugában foggal tépem le róla a nájlon boritást, lopva körbepillantok, ibolyákkal szegélyezett porcelántányérra boritom, finoman tecsós zacsival fedem, mint a nagyok, és óvatos, tenyéren hordozó technikával belibbenek a bölcsibe. Természetesen Fütikét felveszem a másik karomba és előveszem a mintaanyuka nézést, aki szivesen áldozta magát fel tegnap este a családi oltáron elektromos sütőn.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.